Galaxys képei

Eddig úgy tudtuk, hogy a galaxisok anyagának többségét a sötét anyag adja. Ehhez képest most találtak egy galaxist, amiben alig van sötét anyag, és a csillagászok egyelőre azt se értik, hogyan keletkezhetett ilyen egyáltalán.

Az általánosan elfogadott nézet szerint a galaxisokban a közönséges anyagnál – amely a csillagokat, illetve a köztük lévő gázt és port alkotja – nagyobb mennyiségben található meg a gravitációs hatása alapján lefülelhető, egyébként láthatatlan sötét anyag. Sőt, azt is tartják, hogy a sötét anyag összesűrűsödései indítják meg a galaxisok keletkezését: e sötétanyag-csomók gravitációs vonzása következtében koncentrálódik a közönséges – tudományos nevén barionos – anyag a csillagképződéshez szükséges mértékben.Így aztán a Dunlap Institute for Astronomy and Astrophysics (Toronto, Kanada) csillagászainak a Nature múlt heti számában tett bejelentése, miszerintelég nagy meglepetést keltett asztrofizikus körökben, és a tudósok egyelőre csak találgatják, hogyan keletkezhetett ez a galaxis egyáltalán, ha nem úgy, ahogy a többi. „Azt hittük, minden galaxist a csillagok, gáz és sötét anyag elegye alkotja, méghozzá úgy, hogy a sötét anyag dominál – mondta Roberto Abraham, a Torontói Egyetem tanára és a cikk társszerzője. – Most viszont úgy tűnik, hogy legalábbis egyes galaxisokban a sok csillag és gáz mellett alig van sötét anyag. Ami meglehetősen bizarr." 

Sok galaxis spirális szerkezetű, és - egy zavarba ejtő kivételtől eltekintve - forgásuk a karok alapján nyomon követhető. Ma már tudjuk, hogy a karok léte a rendszert körbeseprő nyomáshullámoknak köszönhető. A karokban a csillagközi anyag sűrűsége az átlagosnál nagyobb, ez a csillagok keletkezését eredményezi. A leginkább látható csillagok nagy tömegűek, és a kozmikus szabványnak megfelelően igen rövid ideig élnek, mielőtt szupernóvaként felrobbannak, de ragyogásuk az ami láthatóvá teszi a spirálkarokat; amikor a nyomáshullám már áthaladt egy adott tartományon, akkor a heves csillagkeletkezés abbamarad, és a kar kevésbé lesz fényes. A végigsöprő nyomáshullám hozza létre a kart. Ha ez az elgondolás helyes, akkor még évmilliókig meglesznek Galaktikánk spirálkarjai - de azok már különböző csillagokból lesznek.  Naprendszerünkben a bolygók keringési sebessége a Naptól távolodva csökken, mivel a naptól távolodva a gravitációs erő fokozatosan gyengül. Logikus, hogy a forgó spirálgalaxisokban ugyanennek a törvénnek kellene érvényesülnie. A középponthoz közeli csillagoknak jóval gyorsabban kellene keringeniük, mint a távolabb lévőknek. A csillagászok mégis meglepő módon azt találták, hogy ez nem így van; a középponttól távolabbi csillagok számára a kozmikus év rövidebb, mint az várható, így a spirális kar nem tekeredik fel olyan gyorsan. A galaxis úgy viselkedik, mintha a Naprendszer és egy szilárd test együttese lenne, úgy forog mint egy bicikli kereke.  Ha a galaxis csillagai egyszerűen egy központi tömeg körül keringenének, mint azt a Nap körüli bolygók teszik, akkor nem tudnánk megmagyarázni ezt a furcsa viselkedést. Az egyetlen lehetséges megoldás az, hogy a rendszer anyaga nem a középpontban vagy a középponthoz közel koncentrálódik, hanem szétterül a korongban és a glaxis külső részében. A legkézenfekvőbb magyarázat szerint a galaktikus halóban nagy mennyiségű „sötét anyag” van, egyenletes elosztással. A sötét anyag egyáltalán nem látható. 

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat